A verseny története

A verseny története

 

A Horváth István Károly Latin Nyelvi és Kultúrtörténeti Verseny „őseredetijét” a makói József Attila Gimnázium latintanára, Gábor Andrásné hívta életre a 90-es évek közepén Latinitas viva néven. Az ő nyugalomba vonulásával gazdátlanul maradt versenysorozatot – felismerve a kezdeményezés fontosságát – az SZTE Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszéke karolta fel.

A verseny 2003-as újraindítása óta mind földrajzi látómezejét, mind a résztvevők körét tekintve lendületes bővülést mutat – mind a mai napig. Az eredetileg Csongrád megye hat osztályos gimnáziumai számára kitalált versenyre 2004-től meghívást kaptak a négy osztályos gimnáziumok tanulói, éspedig Csongrád mellett Békés és Bács-Kiskun megye gimnáziumaiból is. 2006-ban a Jász-Nagykun-Szolnok, 2008-ban a Tolna és Baranya megyei gimnáziumok kerültek be a résztvevők közé. Az eredetileg tehát 4–5 gimnázium tanulóit megmozgató megyei versenyből az évek alatt hat dél-magyarországi megyére kiterjedő regionális verseny lett, melyen évente közel 30 gimnázium több mint 300 diákja mérte össze tudását. Sőt, a verseny egy szabadkai gimnázium bekapcsolódásával 2011-től immár az országhatárokat is átlépte. A verseny újraindításának tizedik évfordulóján országos szintre terjesztettük ki a résztvevők körét, miközben továbbra is szándékunkban áll a határ menti magyar nyelvű gimnáziumok bevonásával “nemzetközi” jelleget adni a versenynek.

Az évek alatt a verseny, követve az egyetemi képzés és ezzel összefüggésben a hallgatóktól elvárt ismeretek változásait, több átalakuláson ment át, sőt neve is megváltozott: 2006-tól kezdve a szegedi egyetem egykori nagyhírű klasszika-filológus professzora, Horváth István Károly nevét viseli. A cél azonban a sokszor változó viszonyok közepette mindig ugyanaz maradt: lehetőséget biztosítani a tehetséges diákok számára képességeik, tudásuk bizonyítására, a kollégák számára pedig a találkozásra, baráti eszme- és tapasztalatcserére.