(1897–1973)
A BTK Klasszika-Filológiai Tanszékének vezetője 1940 és 1943 között
A temesvári születésű Kerényi Károly Aradon érettségizett, majd a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1919-ben egyetemi doktori, 1921-ben tanári, 1926-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett, külföldi útjain olyan nagyságokat hallgatott, mint Eduard Norden vagy Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff. Előbb középiskolai tanárként tevékenykedett, majd 1934-től a pécsi egyetemen klasszika-filológiát és ókortörténetet oktatott. Ő indította el és szerkesztette a Sziget című kiadványt, továbbá az Officina Kétnyelvű Klasszikusok és a Pannónia Könyvtár címû sorozatokat.
Miután 1940-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem visszatért Kolozsvárra, s vele távozott az akkori professzor, Förster Aurél is, könyvtárával együtt, Kerényi Károly érkezett az épp megszűnő pécsi tanszékről Szegedre, a Horthy Miklós Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Tanszékére. Kerényi gyűjteményével valamelyest pótolni tudta a könyvállomány friss veszteségeit, de megtermékenyítő jelenléte nem tartott sokáig: 1943-ban Svájcba távozott, bár hivatalosan 1949-ig szegedi professzor maradt. 1946-ban lett az MTA levelező tagja, de csupán 1949-ig, miután 1948 nyarán Lukács György a fasizmus szekértolójának nevezte őt – tagságát csak a rendszerváltást követően, posztumusz állították vissza.
Emigrálásában szerepet játszott Carl Gustav Junggal való együttműködése, akivel közösen alapították meg 1948-ban a C. G. Jung intézetet, melynek kutatásait egészen 1966-ig ő irányította – az ezt megelőző években a bázeli egyetemen a magyar nyelv és irodalom vendégtanára volt. Svájci állampolgárként hunyt el választott új hazájában, 1973-ban, Asconában helyezték végső nyugalomra.
Kerényi eredeti elképzelést fejtett ki a mitológia antropológiai és egzisztenciális vonatkozásairól. Mint írja, a „mitológia azoknak, akik benne gondolkoznak és általa fejezik ki magukat, egyúttal élet- és cselekvési forma.” Kései munkásságára erősen hatott a Jung-féle pszichoanalitikai irányzat. Több közös publikációja született Junggal: az isteni gyermekről és az isteni leányról szóló tanulmány német kiadása együtt jelent meg a mitologéma Jung által készített feldolgozásával, s 1941-ben ugyanilyen módon két oldalról világították meg a mitológia alapvonásait Einführung in das Wesen der Mythologie című könyvükben.
Felsorolni is nehéz a számos díjat és kitüntetést, mellyel munkásságát elismerték. 1931-ben a görög György-rend tisztikeresztje kitüntetésben részesült, 1946-ban Baumgarten-díjat kapott, 1961-ben a Norvég Tudományos Akadémia rendes tagjai közé választották, két évvel később az Uppsalai Egyetemen kapott díszdoktori címet. 1969-ban a Humboldt Társaság aranyérmével tüntették ki, egy esztendővel később Nürnberg városától kapott magasrangú elismerést. A rendszerváltás követően a magyar kormány posztumusz Széchényi-díjjal tisztelgett a nemzetközi hírű tudós előtt, akiről Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének Rudi Waldheim professzorát mintázta.
