(1876–1962)
Klasszika-filológus
1928 és 1940 között a BTK Klasszika-Filológiai Intézetének vezetője
A budapesti születésű Förster Aurél felsőfokú tanulmányait előbb szülővárosában, majd egy éven át Berlinben folytatta, s mindkét helyen kiváló mesterei voltak, többek között Ponori Thewrewk Emil, Ulrich von Wilamowitz-Moellendorff és Hermann Diels személyében. Egyetemi doktorátust 1900-ban, görög–latin szakos középiskolai tanári oklevelet pedig 1902-ben szerzett, s ettől az évtől kezdve Budapesten gimnáziumi tanárként működött, de többször járt külföldi tanulmányutakon is. 1915-től 1925-ig társszerkesztője volt az Egyetemes Philologiai Közlönynek, eközben magántanárrá habilitált a budapesti egyetemen. Fordított, kritikai kiadásokat készített elő, s verstani kérdések foglalkoztatták. 1920–1927-ben a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézetben tanított.
1928. január 1-jén nevezték ki nyilvános rendes tanárnak és a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Klasszika-filológiai Intézetének vezetésével bízták meg, melynek oktatási feladatait Huszti József társprofesszorral látta el 1934-ig. Mint tanítványa, Szádeczky-Kardoss Samu írja, az 1930-as években az Union Académique Internationale ajánlásokat dolgoztatott ki a görög és latin szövegek kiadására, s ehhez a munkához Förster Aurél javaslatait kérte és hasznosította: ekkorra már elismert tudós volt az antik szövegek kritikai kiadásának területén.
1940. október 19-én a szegedi Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, s vele ment a tanári kar színe-java, így Förster is, ám rövid idő múlva kilátástalannak találta a kolozsvári magyar egyetem jövőjét, ezért Budapestre menekült, s már 1942. július 1-jétől nyilvános rendes tanárként a budapesti egyetem ókortörténeti intézetében tanított 1947-es nyugdíjazásáig. Még próbált bent maradni a tudományos közéletben, 1952-ben elnyerte az irodalomtudományok doktora címet, s némi publikációs lehetőséghez jutott. Az MTA Förstert 1921-ben levelező, 1938-ban rendes, 1946-ban tiszteleti tagjának választotta. Az Akadémia 1949-es átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették, s tiszteleti tagságát csak posztumusz, 1989-ben állították helyre.
Alkotói korszakának fénykorában, a századelőn és a két világháború közt számos tudományos tisztséget töltött be, s részt vett szakmai társaságok munkájában. Az Egyetemes Philologiai Közlöny szerkesztése után a szegedi Acta Sectio Philologica című szakmai kiadványt szerkesztette 1928-tól 1940-ig. Az MTA Klasszika-Filológiai Bizottságának előadói tisztét töltötte be 1923-tól, s tevékenykedett az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságban. Választmányi tagja volt a Philologiai Társaságnak és működött a Klasszika-filológiai Társaságban is.
