(1931–1966)
1958 és 1966 között a BTK Klasszika-Filológia Tanszékének oktatója
Horváth István Károly iskoláit Sárvárott, Kőszegen és Szombathelyen végezte, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett 1954-ben, majd az ELTE az Ókortörténeti Tanszékének tanársegédjeként dolgozott, s Trencsényi-Waldapfel Imre tanítványaként 1958-ban érte el az irodalomtudomány kandidátusa fokozatot.
Miután néhány hónapig a Magyar Rádió és Televízió egyik első dramaturgja volt, 1958-ban Szegedre költözött, ahol a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszékének adjunktusa lett, majd 1962-ben nevezték ki docenssé az immár József Attila nevét viselő intézmény bölcsészkarán. Catullusról írta disszertációját, talán ő volt az a latin költő, akinek lírája legközelebb állt hozzá, de érdekelte a teljes görög és latin irodalom, s kutatta, hogyan érvényesül az antikvitás hatása a magyar és a világirodalomban. Mindeközben szülővárosa, Sárvár történelmét is buzgón kutatta, 1956-ban az ő szerkesztésében jelent meg a Tinódi-emlékkönyv, Tinódi Lantos Sebestyén halálának 400. évfordulójára.
Horváth István Károly otthonosan mozgott az ókori, főleg a görög és a római történelemben is, Hahn István vallás- és ókortörténésszel kiváló szakmai kapcsolatai voltak. Nagy műveltsége, áttekintő képessége tette élvezetessé előadásait, kutató munkáját, ismerte az antikvitás és az európai és a magyar kultúra kapcsolódási pontjait. Aktív szerepet vállalt az egyetem életében, Szegedre kerülvén ő szervezte meg az egyetemi színpadot.
Tagja volt az MTA Klasszika-filológiai Bizottságának, a TMB Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottságának, az Antik Tanulmányok c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának, valamint az Ókortudományi Társaság elnökségének.
Felfelé ívelő pályáját fiatalon, a mohácsi csata 440. évfordulóján törte derékba a halál. Emlékét a ma már Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék nevet viselő egykori munkahelye folyamatosan ápolja, a középiskolások számára rendezett, több évtizedes múltra visszatekintő tanulmányi verseny az ő nevét viseli.
