(1887–1954)
1923 és 1934 között a BTK oktatója, 1928-ig intézetvezető
1930 és 1931 között a BTK dékánja
Huszti József az Eötvös József Collegium tagjaként a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem magyar–klasszika filológia szakán szerzett diplomát, Gyomlay Gyula figyelt fel rá és ő irányította tudományos pályára. A doktori értékezésében Menandrosszal foglalkozó, majd Terentius világirodalmi hatását vizsgáló Huszti a müncheni, a bécsi és a párizsi egyetemen is tanult, 1911-től kezdve Budapesten tanított.
Huszti 1921-ben lett a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem magántanára, majd immár a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként nevezték ki 1923-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem nyilvános rendes tanárának. Megbízták az egyetem Görög–Filológiai Intézetének vezetésével, majd ő lett a görög és a latin filológiai intézet összekapcsolásából született Klasszikai-Filológiai Intézet első vezetője. 1928-tól Förster Aurél intézetvezetése alatt társprofesszorként dolgozott tovább, 1930/31-ben a dékáni tisztséget is ő töltötte be, s 1928 és 1934 között a Szegedre költöző Apponyi Kollégium miniszteri biztosaként is tevékenykedett. Huszti 1934-ben került a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1948-as nyugdíjazásáig a latin filológia tanára volt.
Huszti József külföldi egyetemeken is oktatott: a bécsi és a római egyetem, valamint a római Collegium Hungaricum vendégprofesszora volt. A Rómában talált kéziratos irodalmi és történeti források segítéségével a magyar–olasz kapcsolatok korábban feltáratlan részleteiről, ismeretlen vagy csak kevéssé ismert magyar humanistákról publikált. A humanizmussal kapcsolatos kutatásait Janus Pannoniusról szóló 1931-es monográfiájában összegezte, ami pedig az antikvitást illeti, korai tudományos publikáció mellett lefordította Marcus Aurelius Elmélkedéseit, valamint szemelvényeket fordított az ifjabb Plinius leveleiből.
Huszti József 1939 és 1949 között, az Akadémia szocialista átszervezéséig az MTA rendes tagja volt, majd 1989-ben posztumusz visszakapta akadémiai tagságát. Számos más tudományos társaság, közte a római Accademia degli Arcadi tagja volt, emellett behatóan foglalkozott a tanárképzés, a középiskolai tantervek, a közép- és felsőoktatás kérdéseivel. A Juventus, majd a Bibliotheca Discipulorum című tankönyvsorozat kiadását gondozta, az Egyetemes Philologiai Közlöny folyóirat, illetve az Értekezések a magyarországi latinság köréből című sorozat szerkesztői feladatait látta el, s az ő kezdeményezésére kezdődtek meg a magyarországi latinság szótárának előmunkálatai.
