(1918–2004)
1950 és 1988 között a BTK oktatója, 1952 és 1988 között tanszékvezető
Szádeczky-Kardoss Samu erdélyi nemesi és tudós családból származott, Trianont követően került Szegedre, ahol édesapja az Egyetemi Könyvtár igazgatója lett. Gimnáziumi tanulmányait a Dugonics András Piarista Gimnáziumban végezte kiváló eredményekkel, majd 1935-ben beiratkozott a szegedi egyetem történelem-latin szakjára, s hamarosan felvette a görög szakot. Tanulmányaira és későbbi munkásságára Förster Aurél volt a legnagyobb hatással. Egyetemi tanulmányait 1940-ben fejezte be, latin-görög szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.
A második világháború idején Försterrel együtt oktatott klasszika-filológiát Kolozsváron, s itt védte meg egyetemi doktori disszertációját. A háborút követően visszatért Szegedre a Klasszika-Filológiai Intézetbe, majd miután 1950-ben az intézet megszűnt az Ókori Történeti Tanszéken tanított tovább, melynek 1952-ben tanszékvezetője lett. A Klasszika-Filológiai Tanszéket 1957-ben tudta újraalakítani s egészen 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig vezette azt, 1962-től kezdve immár egyetemi tanárként. 1952-ben a nyelvtudományok kandidátusa, 1963-ban az irodalomtudományok doktora lett, majd 1992-ben emeritálták. 2004-ben, 86 esztendős korában hunyt el.
Mivel 1950-től kezdve nem lehetett a régi tankönyveket használni, számos egyetemi jegyzetet és tankönyvet írt, tudományos közleményeit pedig nemcsak magyar, hanem többek között francia, német és angol nyelven is közreadta. Szerkesztői, lektori, kritikai tevékenysége éppúgy jelentős, mint tehetséggondozó munkássága, hiszen olyan tanítványai voltak, mint Kristó Gyula vagy épp Tar Ibolya. Munkássága a klasszika-filológia és a bizantinológia tudományában éppúgy jelentős, mint az avar történelem terén. Foglalkozott többek között Mimnermosszal, Polybiosszal, a római császárkor társadalmi kérdéseivel, továbbá a dél-orosz steppe, a Kárpát-medence és a Balkán népeinek történetével a késő ókori és kora középkori (főleg bizánci) források tükrében.
