A neolatin irodalom kutatása egy aránylag fiatal, csak pár évtizede intézményesült tudományterület: Célja és feladata azon műfajilag is rendkívül sokrétű és terjedelmét tekintve is roppant tiszteletet parancsoló irodalom vizsgálata, mely Európa szerte latin nyelven keletkezett a 14-18. században. Ezen szövegek vizsgálatát az egyes nemzeti nyelvekre szakosodó irodalomtörténészek nem tekintik feladatuknak, holott enélkül az a sajátos helyzet állhat elő, hogy a reneszánsz és a korai újkor, vagy épp a barokk időszak szerzői életművei „féloldalasak” maradnak, hiszen adott esetben kétnyelvű szerzők latin szövegei kiesnek az irodalmi kánonból.
Éppen a vizsgált korszakok és művek jellegéből fakadóan a neolatin irodalom kutatása messzemenően interdiszciplináris feladat, mely az adott szövegtől vagy szerzőtől függően más és más nemzeti nyelvű irodalmak kutatásával érintkezik, illetve a kutatónak tekintettel kell lennie az adott korszak történelmi, művészettörténeti, filozófiai vagy épp teológiai jelenségeit vizsgáló szakmák eredményeire is. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszéke az egyetlen műhely Magyarországon, ahol ezt a komplex tudást igénylő és Nyugat-Európában is egyre jelentősebb tudományág alapjait rendszerezett körülmények között tanulhatják hallgatók, három egymásra épülő, de külön-külön is felvehető képzési szakaszban.
A képzés legkiválóbb hallgatói az Irodalomtudományi Doktori Iskola Neolatin Filológia programján folytathatják tanulmányaikat doktori szinten.
